A disznótor igazi magyar hagyomány, ahol az együtt töltött idő, a finom ételek, jó italok és a remek hangulat uralkodik. Előtte azonban érdemes megismerni ennek a népies szokásnak a kultúrtörténetét.
A disznóölés és az utána következő disznótor a téli hónapok jelentős és várt eseménye volt és még mai is jelen van. Régen még a gyermekek sem mentek aznap iskolába. Ilyenkor korán kezdődött a nap az egész család számára. A perzselés után pontos rendben haladt a munka, mindenkinek megvolt a feladata: az asszonyok sütötték a vért reggelire, tisztították a fokhagymát, mosták a beleket, töltötték a hurkát, aprították a zsírnak való szalonnát, a böllér bontotta fel a disznót, készítette a kolbászt, sózta a szalonnát.
A tor legtöbbször tyúkhúslevessel kezdődött, amelybe az előző nap készített csigatésztát tettek, majd az elmaradhatatlan töltött káposzta következett, sült kolbász, sült hurka, pecsenye, majd hájas pogácsával, rétessel fejeződött be.
Tor közben gyakran megemelték a poharukat, mert különben nem lenne szerencséjük a jövő évi disznóval.
Na de milyen folyamata van mai napig is a disznótornak?
A disznóvágás folyamata – A disznó bontása
A fejet megtisztítás után abálják, kicsontozás után a hurka alapanyagát képzi, kivéve a tokaszalonnát, amit paprikás szalonnaként sóval, fokhagymával ízesítve, majd lefagyasztva fogyaszthatjuk el.
A hájat a lefejtése után sok esetben lefagyasztják, vagy külön kisütve fogyasztjuk illetve rakhatjuk el. Ezután lefejtve az oldalast, tartósításra kerül.
Vagy pácolás után felfüstöljük, vagy megsütve és a zsírszalonna kisütése után, a levegő kizárásával forró zsírral leöntve.
A szalonnát formázást követően pácolni szokás, majd füstölni. A lapockából sonkát készítenek, vagy kicsontozás után a kolbászhús alapanyagaként használhatjuk fel. A sonkát a csülök levágása után pácolják, végül füstölik. A csülök friss fogyasztásra vagy tartósítva ételek alapanyaga és ízesítőjeként szolgál. A körmöt, lábat ritkán füstölik, leginkább frissen fogyasztották régen is és most is, akár körömpörköltként.
A disznóvágás folyamata – Készül a hurka és a kolbász
A hurkafajták nagyon változatos összetételűek és tájanként különbözőek, de a legelterjedtebb a véres és a májas hurka készítése. A beleket manapság nem sok helyen tisztítják és készítik elő, ez már a régi korok szokásaihoz tartozik leginkább. Ebbe töltötték a hurkát és a kolbászt.
A hurkák az abálást követően fejhús, főtt belsőségek, bőrke és véres húsok, valamint főtt rizs és vér hozzáadásával, egyénileg változó fűszerezéssel készülnek. A kolbász ledarált nyers húsból készült, amit legfőképpen piros paprikával, fokhagymával, sóval és borssal fűszereznek. A kolbászt, a hurkát, a szalonnát, a disznósajtot, és a sonkát megfüstölik az elkészítés után – így sok éven át elállnak.
